A mentős életről

Üdv újra!

Hosszú szünet után úgy döntöttem ismét billentyűzetet ragadok, bár vélhetően az alábbi sorokat csak magamnak írom, ez kedvem azonban cseppet sem szegi.

Várakozásom oka…illetve okai abban is keresendők, hogy némi bonyoldalmat okoz az Országos Mentőszolgálat azon doktrínája, hogy a személyiségi jogokat meglehetősen komolyan értelmezi. Magyarázatképp talán a www.langlovagok.hu portált tudnám felhozni példának, ahol a Tűzoltóság saját képei szerepelnek. Ha megnézzük az oldalt, ugyan némi kísérlet történik mindig a cenzúrázásra – arcok, rendszám – de nyilvánvaló, hogy ettől még felismerhető a sérült azoknak akik úgy-ahogy ismerik, ergo elkerülhetetlen, hogy a személyiségi jogai sérüljenek…bár nem tragikus mértékben.

Mentős lettem

Üdvözlet a régi olvasóknak és remélhetőleg az újaknak.

Szeptember 14-től megkezdem a mentőápolói képzést, ez lesz remélhetőleg az elkövetkezendő években az én hivatásom. Sok reményt fűzök ahhoz az eredményhez, hogy immáron nem mint munkanélküli, hanem egy felelősségteljes munkakört betöltő ember leszek. Igyekszem majd megelelni az elvárásoknak. Mindazonáltal ez a blog szempontjából megújulást jelent majd, ugyanis innentől a mentős életből szemezgetek, ezzel azt gondolom új színt viszek a blogéletbe. A stílus marad, a téma változik mindössze.

És most egy kis összeállítás az OMSZ saját készítésű videójából, a téma: mentőkocsik keringője.

Sors…

…avagy gondolatok az Életről s annak értelméről.

Ellentétben a Monthy Phyton óta kissé elkommerszizálódott, mondhatni elbagattelizált megközelítéstől, jómagam egy sokkal személyesebb megközelízéssel tekintek a témára. Az elmúlt közel három hétben folyamatosan ezen járt az agyam, s nem véletlenül hiszen egy személyes tragédia indította el bennem a gondolatfolyamot. Édesapám halála. Édesapámé, aki életéne kelső felében országszerte ismert volt. Az ő emlékének állít emléket ez a post. Gruber György, magyar olimpikonról van szó.

A megetetett társadalom

Miből készül az eperfagyi? – Jobb, ha nem tudja!  Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire “kakaóitalt” iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba “váladékát” kapja, bármennyire tiltakozik is.

Erdély III./V.

Algyógy                                                          [2009.05.01]

Ébresztő a szokásossá vált egy órás késéssel. Mai programunk nagyon érdekesnek ígérkezik, Vajdahunyadra megyünk meglátogatni a híres Hunyadi várat. Mint köztudott – de azért megírom hátha mégse – Hunyadi János a törökök ellen elért eredményeiért cserébe kapta a földet, rajta egy kissé elhanyagolt erőddel, amit saját vagyonából építtetett azzá a várrá, amit ma alkalmam nyílik végre megnézni. Végre, mert még kisiskolás fióka koromban egyik kedvenc magyar hősöm pont Hunyadi volt. Csillogó vértezet, hadi érdemek…minden megvolt benne ami egy általános iskolás fiúnak tetszhet. Türelmetlen izgalommal szálltam a kocsiba.

Erdély II./V.

Második nap                                                                          [2009.04.30]

Kolozsvár és Segesvár

A tegnapi dajdajozás meghozta a gyümölcsét, a banda nagy része képtelen volt a megbeszélt, a kért időpontban felébredni. Így reggel nyolc helyett fél kilenc körül támolygott le az utolsó késő. Persze nyilvánvaló az ok a miértre, ám konkrétan arról van szó, hogy egyesek hajnali ötig szórakoztatták magukat énekléssel. Egy emelettel feljebb ahol aludtam, kiválóan lehetett hallani, de szerencsére elég fáradt voltam ahhoz, hogy gyakorlatilag kómaszerű álomba zuhanjak és kizárjam a tudatomból a kéretlen koncertet. Ennek köszönhetően a programterv elszenvedi első halálos sebét, felszedtünk jó egy óra késedelmet a virrasztók miatt. További fél órát azzal, hogy a „szigorúan 10 perc pakolási idő” Erdélyben is fél órát jelent a nőknek.

Erdély I./V.

Első nap                                                                                 [2009.04.29]

Kilenckor érkezés a parókiára, apró gond, hogy senki nem tudott rólam, aggódtam a fuvar miatt, de az negyed óra késéssel megérkezett. Pestig nincs gond. Aztán beértünk a fővárosba…s jött az első gond. GPS…a Sátán találmánya, a modern kor kínzóeszköze az izzó vasak helyett. A Népliget helyett – másfél óra késedelmet okozva – folyamatos jelleggel Miskolcra akart vinni. Be lett állítva neki, hogy a Népligetről vigyen ki a miskolci autópályára, de az a szerencsétlen, minden machináció ellenére nem akart bemenni fővárosunk – tudtommal – legnagyobb buszpályaudvarára. Végül kikapcsoltuk a francba, ezáltal érdekes módon 20 perc alatt megérkeztünk.